Bármerre járunk

A csodás Alhambra után ma reggel felvettük az autónkat a granadai pályaudvaron és nekivágtunk az Andalúz körútnak. A Europcar-nál foglaltunk egy középkategóriás autót (BMW X1), amit egy közeli mélygarázsban vettünk át, majd elindultunk Almería felé az A-92-es autópályán. Az út a Sierra Nevada hegység mellett halad el a Tabernas-sivatag irányába, ahonnan dél felé fordul, és lemegy a tengerparti Almeríába. Mára masszív esőzést jósoltak, de szerencsére ez elkerült minket, felhőből viszont sok volt, ami szuper hátteret adott a Sierra Nevada csúcsainak. Pont délben érkeztünk meg a Tabernas-sivatagban lévő Oasys Parkba, ami az egykori spagetti westernek forgatási helyszíne volt. A környék kísértetiesen hasonlít Arizona sivatagára, érthető, hogy miért választották az olaszok ezt a vidéket annak idején.

Délben kezdődött a naponta kétszer látható western show első előadása, aminek éppen a közepébe csöppentünk. A park hatalmas területen fekszik, kisebb része a vadnyugati falu, nagyobb területen egy állatkert kapott helyet. Nem értem miért jutott eszükbe állatkertet rakni egy western falu mellé, de a spanyoloknál amúgy is van pár furcsaság, elég ha csak a szuvenír boltokban mindenütt megtalálható „Espana” pólófeliratú plüss koala macit, vagy a granadában szintén a szuvenír üzletek kínálatában lévő, aboriginál mintákkal díszített bumerángokat említem. Hátha nem jön rá a turista, hogy nem Ausztráliában van? A western falu egyébként döbbenetesen jó, elég nagy területen vannak a díszletek, mindegyik ház bejárható, komplett utcák, terek vannak, a szalonban vásárolható ital és étel is (igaz csak cukros fánk és chips), nagyon hiteles a hely, mindenhonnan Ennio Morricone filmzenéi szólnak. A férfiemberek arcán hatalmas mosoly látható az első tíz percben, itt mindenki újraélheti a gyerekkorát.

Óriási szerencsénk volt, hogy éppen a show idején érkeztünk. Az előadás nagyjából abból áll, hogy pár cowboy-ruhába öltözött pasas ordítozik egymással és lövöldöznek, az egyiket felakasztják, de végül túléli, aztán mégis lelövik (a „túlélte, mégis meghalt” tipikus esete). Szóval jópofa dolog, a végén még fotózkodni is lehet a szereplőkkel. Hétköznap lévén nem sokan voltak a parkban, az előadáson még csak-csak, de aztán elszivárogtak az emberek, ezért zavartalanul sétálgattunk, majd a szomszédban lévő állatkertet is bejártuk. Itt nagymacskától kezdve, krokodilon át minden van. Elég klassz, a kert egy része egy völgyben van, a környező hegyek csodásak. Vissztérve a western falura, van itt még mozi múzeum is, ahol bemutatják az egykor használt filmes technikát, rengeteg moziplakát van, és még filmvetítést is tartanak. Az egyik épületben be is lehet öltözni korabeli ruhákba, amikben aztán lehet pózolni a fotózáshoz. Annak ellenére, hogy négy-öt filmet ismerek csak jól ebből a korszakból, nekem hatalmas élmény volt ez a hely.

Innen nagyjából fél óra autózás volt Almería, az Andalúz tartomány keleti határán lévő kikötőváros. Kellemes kis iparváros, legfontosabb látnivalója az Alcazaba (vagyis mór erődítmény), ami a legnagyobb ilyen típusú épület egész Spanyolországban. Mivel lógott az eső lába egész nap, félő volt, hogy nem jutunk el ide, végül mégis sikerült és az esti nyitásra megérkeztünk az erőd bejáratához. A kapunál hatalmas tábla hirdeti, hogy a spanyolok egy tonna pénzt kaptak az EU-tól a felújításra, és valóban nagyon szépen meg van csinálva a vár jelentős része, a többi pedig felújítás alatt áll. Bárcsak hasonló lenne a helyzet az Alhambrával is. A bástyákról szuper panoráma nyílik nemcsak a városra, de a környező hegyekre, utakra és a tengerpartra. Megnéztünk még a város közepén álló katedrálist is, aztán beültünk vacsorázni – meglepő módon – egy tapas bárba. Holnap megyünk tovább Málaga felé és nagyon drukkolunk, hogy ne essen az eső, mert szuper programunk van délután!