Bármerre járunk

Kényelmes tempóban készülődtünk reggel, a vonatunk 11-kor indult az Estación de Barcelona Sants-ról, ami hat megállóra volt a szállásunktól. A vasútállomáson biztonsági ellenőrzés, és rövid sorbanállás után eljutottunk az 1-es peronra, ahol az AVE szupervonat várt minket. A szerelvények francia-spanyol koprodukcióban készültek (CAF-Alstom), hosszuk 200 méter, és két szerelvény van összekapcsolva. Mivel csak az elsőosztályra tudtunk jegyet venni, ezért kényelmes bőrfotelekben ültünk, a jegyhez járt egy szerény tízórai, kávé és üdítő.

A Barcelona - Madrid vonalon 2004 óta jár a nagysebességű vonat. A zaragózai megállást is beleszámítva, két óra negyvenöt perc a teljes menetidő. Ez nagyon durva idő, a távolság ugyanis 620 kilométer. A vonat fokozatosan gyorsított (amit kellemetlen füldugulás kísért), majd elértük a 300 km/h-s sebességet. A világ legforgalmasabb repülőjárata a Barcelona - Madrid táv volt korábban, a gyorsvonat üzembe helyezése óta felére csökkent a légiforgalom a két város között, mert ezzel a sebességgel a vonat elfogadható alternatíva lett.

Madridba megérkezve kis séta után megtaláltuk a metróállomást, ahol 10 alkalmas jegyet váltottunk (15.4 euro) és felszálltunk az 1-es vonalra, Pinar de Chamartin irányba. Gran Via állomáson kellett volna leszállnunk, de mivel a megállót éppen felújítják, ezért egy állomással később, Tribunal állomáson hagytuk el a metrót és sétáltunk nagyjából tíz percet a belváros szívében lévő L&H Gran Via Selection nevű hotelhez, ahol a következő három éjszakát töltjük. Kellemes környék, kis utcák a Gran Via szomszédságában, ahol folyamatosan jönnek-mennek az emberek.

Madrid nagyon zsúfolt, a rengeteg turista mellett a helyiek is az utcán élik az életüket, összeszámolni nem tudtam hány olyan utca van ahol hömpölyög a tömeg, mintha valami rendezvény lenne. A Gran Via egy kilométer széles sugárút, divatüzletekkel és ikonikus épületekkel, mint a Telefónica székház és a Metropolis ház. A Gran Via-t hasonlították már a New York-i sugárutakhoz, vannak igazán grandiózus épületek, amelyek tényleg New Yorkot idézik. Lesétáltunk a Plaza de Cibeles-ig, megnéztük a tér közepén álló Ciebes szökőkutat, ahol a Real drukkerek szoktak ünnepelni a győzelmek után. A CentroCentro épületébe be és felmentünk, tetejéről szuper kilátás nyílik a városra.

A Plaza del Sol őrült pörgésében kicsit elvesztünk, aztán operánál beültünk egy bárba és lestük a járókelőket. Madrid első látásra nagyon más mint Barcelona. Nagyon sokféle ember lakja a várost, a lakosság nagy része  első, vagy másodgenerációs betelepült. Főleg Spanyolország vidéki részeiről, az 1960-as években, illetve Közép és Dél-Amerikából települtek át sokan. Madrid az ország kultúrális központja is. Híres befogadó, elfogadó politikájáról. Ahogy Barcelonában a katalán zászló, itt a szivárványos zászló jelenik meg nagyon sok magánház erkélyén és ablakában, de még közintézményen is láttuk egy helyen.

Este beültünk egy AreTapas nevű venezuelai étterembe vacsorázni. Ez kicsit gyengébb volt, mint az elmúlt két nap tapas-bárjai Barcelonában, de azért éhen nem maradtunk.