Utolsó teljes napunk elég különösen alakult. Sokáig úgy látszott, hogy totális kudarcba fullad, de aztán szerencsésen jóra fordultak a dolgok. Tervünk az volt, hogy megnézzük a New York-tól kb 70 km-re lévő Fire Island-et. Ez egy keskeny, hosszúkás sziget Long Island alatt, Bay Shore közelében. Nagy része nemzeti park, szép tengerpartja és egy még szebb világítótornya van. Metróval, vonattal (átszállással) és komppal terveztünk eljutni a szigetre. Long Island-re az azonos nevű vasúttársaság indít járatokat (Long Island Rail Road), a város nagyobb pályaudvarain és kisebb átszálló helyeken is elérhetők. A szállásunktól két metró megállóra terveztünk átszállni a vonatra, a metró irányító embertől megkérdeztük, hogy pontosan merre találjuk a járatunkat. És itt kezdődtek a problémák.
Kiderült, hogy hétvégén a vonatok nem állnak meg minden állomáson a városban, ezért csak főpályaudvarról lehet utazni. Irány a Penn Station. Nehezíti az oda jutást, hogy hétvégén metró karbantartás is van, bizonyos járatok nem közlekednek. Megérkeztünk a pályaudvarra, el is értük a vonatunkat, hurrá. Valahol félúton a vonat lerobbant. A következő vonat néhány perc múlva befutott, fel is szálltunk rá. Kiderült, hogy ez nem az a vonat ami nekünk kell, ezért a következő állomáson leszálltunk. Megjött a megfelelő járat, mentünk vele tovább. A végállomás előtt bemondták, hogy a csatlakozás, amire át kéne szállnunk nem indul el, helyette busz visz tovább. A busszal megérkeztünk Bay Shore állomásra, ahonnan lesétáltunk a komphoz. A komp a téli szezonban ritkán jár, ezért éppen az utolsót tudtuk volna elérni, de az egyből vissza is jön, vagyis ott ragadtunk volna a szigeten. Óriás kálváriánk vége az lett, hogy véletlenül belefutottunk egy helyi taxisba, aki hajlandó volt átvinni a szigetre, és végül ugyanez a cég is hozott vissza minket, mert kiderült, hogy a komp, amivel eredetileg vissza akartunk jönni - bár az állomáson azt mondták, hogy el fog indulni - végül mégsem indult el.
Mivel közúton mentünk át, láthattuk a két háromsávos hidat, ami a szárazfölddel köti össze a szigetet, illetve van egy harmadik is, közvetlen a bejárat előtt. Gyönyörűek. A szigeten gyér növényzet és sok homok van. Autóval nem lehet bejönni, csak egy bizonyos pontig. Rengeteg ragadozó madár fészkel erre, és tele a sziget fehérfarkú szarvassal, ami meglepő módon egyáltalán nem fél az embertől, sőt közel jön ha meglát valakit. Az egyik fő attrakció az 55 méter magas Fire Island világítótorony, amit eredetileg 1826-ban építettek. Az akkor készült reflektor ma a torony melletti múzeumban látható. 1982-ben felújítás miatt bezárták, és 1986-ban nyitott újra, már teljesen automatizált reflektorral, aminek 22 mérföldről látható a fénye. Felmentünk a tetejére, hatalmas szél volt, de a panoráma csodálatos. A torony után kicsit még sétálgattunk a homokos tengerparton, majd a taxival visszamentünk a vasúthoz, és hazafelé vettük az irányt.
Szóval kalandos nap volt, de a vacsoránál megállapodtunk benne, hogy nagyon megérte, a sziget szenzációs volt. Kár, hogy nem volt több időnk rá. Majd legközelebb! Holnap este indul haza a gépünk, ezért napközben még jövünk-megyünk a városban, de tulajdonképpen a végére értünk a programnak. Megint csuda klassz volt, és szinte biztos, hogy jövünk még erre!
2019. Március
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
