Bármerre járunk

Szuper napunk volt! Reggel ugyan még nem úgy nézett ki, hogy jó lehet, mert éjszaka a La Rambla-ra néző erkélyünk alatt folyamatosan zajongtak, olyan érzés volt, mintha a Gozsdu-udvarban, vagy a Király utcában próbáltunk volna egy nyár este nyitott ablaknál aludni. Egymást érték az őrjöngő bandák, a füldugó sem segített, szinte semmit sem aludtunk. Ezért aztán reggel másik szobát kértünk és kaptunk, a recepciós nem tűnt nagyon meglepettnek a panasz miatt.

A szomszédos bárban elfogyasztott gyors kávé után felhuppantunk a metróra és egy átszállást követően (L3-as, majd L2-es vonalak) 9 óra körül megérkeztünk Barcelona legfőbb látványosságához, a La Sagrada Familíához. A tömegközlekedésben az egyszeri jegyek és bérletek mellett, egynapos, kétnapos, háromnapos jegyek közül lehet választani. Mi kétnapos (pontosabban 48 órás) jegyet vettünk, fejenként 15 euroért. A metró alapvetően rendben van, a szerelvények klimatizáltak, panasz csak az átszállóhelyek miatt érheti a rendszert. Sok helyen több száz métert kell gyalogolni ha át akarunk szállni egyik vonalról a másikra, és sok állomáson nincs mozgólépcső, lift, mozgójárda, ami nagyon lassítja a közlekedést.

A metróból kiérve azonnal fölénk tornyosul a templom. Előbb körül jártuk minden oldalát, majd próbáltunk bejutni, de kiderült, hogy a belépés pontosan csak az online vásárolt jegyen lévő időpontban történhet meg, így korlátozzák az egyszerre az épületben tartozkodó látogatók számát. Fél 10 körül már sokan voltak, mikor 11-kor kijöttünk, gyakorlatilag ellepték a teret a turisták. A templom nincs kész, több mint száz éve építik, ezt nagyjából tudtam korábban is. Amit nem tudtam, hogy a nagyobb része hiányzik még, a jelenleg kész nyolc torony (az aposotolokat jelképező tizenkét torony közül a készek) csak a kisebb tornyok, az építés alatt álló, vagy még el sem kezdettek, jóval magasabbak lesznek. A Jézus Krisztus tiszteletére épülő középső torony eléri majd a 172 méteres magasságot. Nagyon furcsa, hogy a turisták által megszállt épület egyben építési terület is, képzelem mennyire nehezíti a kivitelezést a sok látogató. A két látogatható torony közül a Nativity-t választottuk, itt rövid átjáró van a két torony között ahonnan szépen belátni a várost. A templom tényleg csodálatos műremek, elképesztő mennyire részletesen meg van tervezve, minden pontja egyedi és minden részletnek jelentősége van. Gondolom a kivitelező pár napig vakargatta a fejét, mikor először meglátta a terveket. Gaudi halálának századik évfordulójára tervezik befejezni, ez hét év múlva várható, és még a nagyobb része hátra van. Szerintem nem tudják megcsinálni.

A templomtól átmentünk a szintén Gaudi által tervezett Güell Parkba. Amennyire remekül működik a turistainformáció a Sagrada Familia körül, olyan pocsék a Güell Park környékén. Tulajdonképpen egy véletlennek köszönhettük csak, hogy megtaláltuk a bejáratot, annyira rosszul van kitáblázva a környék a parkkal kapcsolatos információkkal. A Güell park számomra kevésbé volt lenyügöző, mint a Sagrada Familia, talán az óriási tömeg miatt, de annyira nem voltam elámulva tőle. Szerintem Barcelona több mint Gaudi építészete, egy fantasztikus hangulatú város, ahol Gaudin kívül is sok látnivaló van, mégis ez az a két hely, ami a legtöbb turistát vonzza. Ettől függetlenül persze mindent igyekeztünk megnézni ami a nevéhez köthető a városban, így a Casa Mila-t, a Casa Batlót és a Güell palotát is felkerestük.

A Diagonal megállótól sétáltunk végig, útba ejtve a Plaza de Catalunyat. A hatalmas téren rengeteg emlékmű és szökőkút van, innen indul a kikötő felé a La Rambla, Barcelona legfelkapottabb sétáló utcája. A zsebesekkel vigyázni kell, erre több helyen figyelmeztettek, az egyik sarkon éppen láttunk is civilruhás rendőröket intézkedni. A híres piacon, a Mercado de la Boquerian megnéztük az étel-ital kínálatot, kipróbáltunk egy tapas bárt, majd a kikötő felé, a Kolumbusz emlékmű irányába haladtunk tovább. Benéztünk a Plaza Reialra is, majd a kikötőnél nemrég épült új bevásárlóközpont felé vettük az irányt (Rambla de Mar), és megcsodáltuk a távolból a kötélpályán haladó városnéző libegőt.

Sétáltunk kicsit a part menti promenádon, végül beültünk egy nagyon ajánlott tapas-bárba, aminek Bodega Biarritz a neve. Itt frenetikus kóstolókat kaptunk, nyolc különféle ételt, amihez vörösbort és sört ittunk. Hús (kolbász, sonka, szalámi, darálthús), zöldség és különféle sajtok voltak elkészítve a legkülönbözőbb módon. Sütve, főve, nyersen, az egyes falatok kombinációja és egymással való harmonizálása a legfontosabb a tapas témában, és ezek az ételek minden szempontból kifogástalanok voltak. A kiszolgálás is első osztályú, szuper gasztro-élmény volt. Szóval remek nap volt, Barcelona csodás hely, nagyon várom a holnapot, amikor a gótikus negyedet nézzük majd meg.