Öt nap alatt többet metróztunk, mint otthon egy egész évben. Ma legalább három órát ültünk a különböző vonalakon, hatalmas távolságokat tettünk meg. A New York-i metró egy külön világ. Bár iszonyú lepukkantak az állomások és sokszor a kocsik is, mégis a legjobb közlekedési eszköz a városban. 26 járat, 468 állomás, majdnem 400 km az összes vonal együttvéve. Budapesten van 4 vonal, 52 állomás, és nincs 40 km az összes vonal hossza. Persze nincs villamos és HÉV, itt ezeket is a metró váltja ki. Nem csak praktikus metrózni, de aki szociológai körképre vágyik, annak is nagyon hasznos elfoglaltság a különböző vonalakon naphosszat utazni, a rengeteg eltérő kultúrális hátterű ember miatt (az itt tapasztalt különféle bizarr dolgokról egy külön posztot is lehetne írni).
Ma délelőtt Brooklyn-ba mentünk, először a DUMBO-nak nevezett városrészt kerestük fel, ez a két legrégebbi híd, a Brooklyn és a Manhattan híd között van. Szép sétány vezet a parton, gyönyörű kilátással Manhattan-re. Kicsit elidőztünk erre, szépen sütött a nap, aztán beültünk (kis sorbanállás után) az egyik legjobbra értékelt olasz pizzériaba (Juliana’s), ahol talán életem legfinomabb pizzáját ettem.
A Brooklyn híd lehajtóját követve eljutottunk a Brooklyn-i háborús emlékműhöz, innen a Columbus parkhoz, ahol a városháza található. Brooklyn építészete nagyon más mint Manhattané, tulajdonképpen olyan mintha másik város lenne. Pár sarokra a New York-i közlekedési múzeumot találtuk, ez volt a nap egyik csúcspontja. Egy használaton kívüli metróállomás ad helyet neki, ahol egy elég részletes kiállítás mutatja be a felszíni és földalatti tömegközlekedés történetét, fotók, plakátok, különféle tárgyak és valódi járművek is láthatók. Az állomás peronján az eddig futott összes metrókocsi típusból látható egy, sőt fel lehet rájuk szállni, tapogatni lehet őket, még a legrégebbi, százéves szerelvényeket is. Fantasztikus hely! Sajnos a szuvenír shopban metróállomás táblát nem lehetett kapni (régi vágyam beszerezni egyet), de hát minden nem sikerülhet.
A York street-től lemetróztunk Coney Island-re, ami a New York-iak kedvenc nyári strandoló helye. Az óceánpart valóban gyönyörű, a promenád mögött óriási vidámpark van, ami ebben az évszakban még nem üzemel. A nyári nagy tömeg helyett most csak néhányan lézengtek erre, az erős szél miatt mi is gyorsan a sétány melletti büfében kötöttünk ki. A "Nathan’s Famous" azzal hirdeti magát, hogy ők találták fel a hot-dogot (haha, na persze), ezért óriási az érdeklődés a hot-dogjaik iránt, még télen is, mikor a partot nem látogatják kimondottan sokan.
A nap másik csúcspontja a Verrazano-Narrows híd megtekintése volt, amiért újabb fél órát metróztunk. Remélem nem csak én hiszem, hogy az út minden perce megérte (a holnapi outlet-es bevásárló napon fogok törleszteni ezért a fagyban eltöltött másfél óráért).
A Verrazano híd köti össze Brooklynt Staten Island-el. Láttunk pár grandiózus hidat az elmúlt években, de ez felülmúlja az összeset. A felső szakaszát 1964-ben adták át, az alsót öt évvel később. 12 sávos, majdnem 1300 méter a támköznyílása, amivel 1981-ig a világ legnagyobb függőhídja volt. Elképesztő látvány ahogy a Brooklyn felőli pilon a part menti házak fölé magasodik. Alatta szép sétány fut, bicikli úttal, nagyon kellemes környék. Ezzel a csodálatos látnivalóval zártuk a napot, röpke egyórás újabb metrózással haza is értünk Queens-be.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
