A jól sikerült szobacsere után remekül aludtunk, kis erkélyünk a szomszédos templom (Santa Maria del Pi) oldalára és egy belső udvarra néz, csendes, nyugodt hely a tegnapi borzalom után. Azért maradt még egy kis huncutság: tegnap is, ma is tisztán hallottuk kora reggel, amint valaki feladta az egész éjszaka kitartóan vívott küzdelmét az alkohollal, és a fürdőben produkált egy rövid ideig tartó műsort. Ez kissé megzavarta az álmunkat (képzelem az övét mennyire), így viszonylag hamar keltünk.
Szállásunk a gótikus negyed szélén van, így sokat nem is kellett sétálnunk, hogy a mai látnivalókhoz eljussunk. Egy közeli pékségben bedobtunk egy gyors reggelit és tovább haladtunk a Plaza de Sant Jaume-ra, ahol katalán kormányzati épület és a városi tanács könyvtára található. Előbbi főhomlokzatán egy hatalmas molinón a politikai fogvatartottak szabadon engedését követelő felirat van. A katalán függetlenségi törekvések nyomai láthatók városszerte, sok helyen csak katalán nyelven vannak kiírva dolgok (ezt Anitától tudom, nekem a spanyol és katalán tök ugyanaz), a lakóházak többségén, erkélyeken, ablakokból a katalán zászló leng.
A gótikus negyed egyébként a dalmát tengerpart óvárosaira emlékeztet, középkori hangulatot idéző házaival, szűk utcáival. A zárt Plaza del Rey a középkorban kormányzati központ volt, nem sokkal mellette a Barcelona katedrális látható, hatalmas templom, tágas belső udvarral, ahol libák gágognak. Egy ókori legenda kapcsolódik a tartásukhoz. Egy tizenhárom éves kislányról szól a mese, akit kivégeztek, amiért a keresztény hitet követte, ezért vannak a libák tizenhárman. Furcsa lehet mise közben a libák gágogását hallgatni, de a hagyomány az hagyomány. Augustus templomának romjai is a közelben vannak, egy lakóház belső udvarán.
Rengeteg a mutatványos a gótikus negyedben, a régi falak között csodásan visszhangzik a zene, és az előadók profik. Egy hárfás bácsit hallottunk zenélni, pár sarokkal arrébb egy középkorú nénit operát énekelni.
A gótikus negyedből átruccantunk a Santa Maria del Mar bazilikát megnézni. Bár nem annyira díszes mint a Barcelona katedrális, viszont sokkal régebbi, már a tizennegyedik század óta áll ezen a helyen. Innen a Ciutadella parkba mentünk, ahol a városi állatkert is található.
Mivel közel voltunk a parthoz, elsétáltunk a Barcelonate Beach-re, ahol hatalmas tömeg strandolt, egy szakaszon simán nudista rendszerben heverésztek a parton az emberek. A strandtól visszafelé megálltunk egy pihenőre, ittunk egy bambit egy szálloda tetőteraszán. Mindenhol nagyon kedves a kiszolgálás, és a járókelők is segítőkészek, nem látom nagyon nyomát a turistaellenes hangulatnak amivel korábban riogattak itt-ott. Igaz, tegnap láttunk pár érdekes feliratot a Güell park környékén („turizmus = terrorizmus”, vagy „turisták dögöljetek meg”).
Délután felmentünk a Mountjuic-ra, ami Barcelona Gellérthegye. A hegyre tartó siklón közelharcot vívtam pár négyévessel, hogy a legjobb helyről tudjak videózni, sajnos vesztettem. A hegyről csodás kilátás nyílik a városra, a strandtól délre lévő vízparti szakasz hatalmas logisztikai zóna, ahol százával állnak a szállító konténerek.
Még belefért a napba, ezért elmentünk a Plaza Espanya-t is megnézni. A hatalmas teret már egyszer láttuk sötétben mikor megérkeztünk a reptérről. A velencei tornyokat és a térről nyíló sugárutat, illetve annak végén lévő múzeumot az 1929-es világkiállításra építették. Fantasztikus hely.
Este még beugrottunk tapas-ozni egyet a Bodega Vasconia-ba, házias, kellemes hely, remek ételeket kóstoltunk. Sonkát, sajtokat, pikáns rákot. Két napba ennyi fért, holnap délelőtt indulunk Madridba!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
