Ma nagyjából ott folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk, vagyis a City Hall parkból indultunk észak felé a Centre street-en. Rögtön a park sarkán egy csodás épület található, a kormányzati hivatal (Manhattan Municipal Building) 1912-ben épült, szerintem a legszebb felhőkarcoló a városban. Feljebb további kormányzati és bírósági épületek láthatók. A Worth street-en vettünk egy jobbost, és a kínai negyed irányába folytattuk az utunkat. Megnéztük New York egyetlen kanyarodó utcáját, a Doyers street-et, ami régen elég rossz hírű hely volt, banda háborúk, gyilkosságok, efféle dolgok történtek erre. Ma már csak ártalmatlan kínai nénik és bácsik tologatják a kézi kocsijukat egyik üzlettől a másikig.
New York, vagyis inkább Manhattan utcái szabályos rács alakzatot vesznek fel, de ez csak a 14. utcától északra van így. Észak-dél irányban jobbról balra haladva jönnek a számozott sugárutak, kelet-nyugati irányban pedig az utcák. A könnyebb tájékozódás érdekében a számozott utcákat megjelölik kelet és nyugati jelzővel, a Hudson folyóhoz közelebb a West, az East river-hez közelebb pedig? East! Pl East 14th Street. Szóval elvileg nem nehéz itt tájékozódni. A 14. utcától délre viszont ez az egész nem igaz, mert ott nem rács alakzatban vannak az utcák, hanem össze-vissza, ráadásul nem számozottak, hanem nevük van. New York dél felől kezdett terjeszkedni, a városatyák a 14. utca kiépülésekor kaptak észbe, és gondolták, hogy jobb lenne racionálisabban kialakítani a városszerkezetet.
A kínai után, az olasz negyedben is lófráltunk kicsit, megnéztünk pár régi épületet, aztán Lower East Side-on a Tenement múzeumot vettük célba. Ez volt az eddigi legjobb múzeum ahol jártunk. Az ötletgazdák több eredeti állapotban megmaradt tizenkilencedik századi bérházat vásároltak meg az Orchard Street-en. Ez a környék klasszikus bevándorló negyed, olasz és kelet-európai zsidó bevándorlók telepedtek le itt. A szobákat korabeli használati tárgyakkal rendezték be, amiket nagyrészt az épületek pincéiben és padlásain találtak. Korábban itt lakott emigráns családok történeteit mesélik el a tárlatvezetéseken, mi három család történetével ismerkedtünk meg, az általuk lakott szobákat végigjárva. Nagyon érdekes volt.
Ezután metróztunk egyet a 14. utcáig, ahonnan előbb a Chelsea Market nevű fedett piacot néztük meg, majd a régebben metró felüljáróként működő High Line parkot. Nyugati oldalon, észak dél irányban futó magasvasút helyén ma közpark van. A vasszerkezetet nem bontották el, a sínek is megmaradtak, csak egy részüket leburkolták. Nagyon klassz hely, élmény sétálni rajta, ráadásul az utcák innen felülről is láthatók. A nap zárásaként visszamentünk a Canal street környékére, és beültünk egy francia-maláj étterembe vacsorázni. Aux Epices a neve. Két napja már próbálkoztunk itt, de akkor teltház volt. Anita Ráment, én tengeri laksa levest ettem. Briliáns volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
