Egy gyors döntést követően úgy alakult, hogy idén újra meg tudjuk látogani New Yorkot, ami mindkettőnk kedvenc városa. Legutóbb négy teljes napunk volt, most nyolc lesz. Manhattan-en kívül megnézzük Brooklyn-t, Queens-t és kicsit Staten Island-re is átmegyünk. New York öt kerületéből egyedül Bronx-ot hagyjuk ki, de ott nincs sok látnivaló. Péntekre terveztünk egy rövid látogatást Philadelphia-ba, és megnézzük Long Island egy részét is.
Hajnali háromkor keltünk, és két és fél óra autózás után a bécsi reptéren vártuk, hogy felszállhassunk a München felé tartó Austrian Airlines járatra.
A legunalmasabb része minden utazásnak a repülés. Imádom a légiközlekedést, a repülőket, de az 6-7+ órás repüléseket ki nem állhatom. A Lufthansa München-New York járatával, egy Airbus A340-600-as géppel repültünk, a teljes utazási idő 8 óra 50 perc volt. A Lufthansa flottájának egyik legnagyobb gépe ez. Kettő, négy, kettő eloszlatásúak az ülések. A létező legrosszabb helyre kaptuk a jegyeket, az F ülésbe, a második hely a négyes blokkban. Rettentő kevés a hely, ráadásul Anita három sorral előttem volt. A mellettem ülő pasas 5 óra után mozdult meg először magától. Előtte persze kétszer már kiimádkoztam magam. Az étkezés kicsit feldobja az utat, de a nagy ücsörgésben pont nem a kajálás járt a fejemben. Két film, alvás, és ebéd után még mindig volt hátra három óra. Nem szeretek repülni, most már be kell vallanom.
Az út végére felpörögtek az események és a landolás egy izgalmas átstartolásba fordult (a nagyon szeles időjárás miatt), így végül majdnem egy órával a kiírt időpont után hagytuk el a repteret. Ijesztő ahogy a majdnem landoló gép, hatalmas energiával végül újra a levegőbe emelkedik. Az országba való belépés egyébként simán ment, köszönhetően annak, hogy már egyszer jártunk itt. Nem volt személyes ellenőrzés a második ESTA vizummal, ujjlenyomatlevétel után automatikusan beengedtek. Kb 30 perc metrózas után értük el a Queens negyed szélén lévő szállásunkat. A Marriott hálózat egyik alacsonyabb kategóriájú szállodája, Aloft Queens a neve. Eddig szuper jó helynek látszik, közel a metró, modern, jól felszerelt szobát kaptunk, és a tetőteraszról látszik a Queensboro híd és Manhattan. Érkezés után gyorsan leszaladtunk egy közeli indiai étterembe vacsorázni (Raj’s), ahol finom csirkehúsos, fűszeres ételeket kaptunk. Ezután gyorsan eltettük magunkat másnapra, otthoni idő szerint már éjjel 2 óra volt, vagyis 22 órája nem aludtunk.
Az időeltolódás zavarában felkeltem hajnalban, és felmentem a tetőre csinálni pár fényképet a felkelő napról.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
