Torquay és Allansford között, 240 km-en át halad a Great Ocean Road, amit hazatérő háborús veteránok kezdtek épiteni 1919-ben. Az út elején lévő kapu nekik állít emléket. A partmenti homokkő sziklaformációk mellett, az eukaliptusz erdők, és a Great Otway nemzeti park zöld legelői teszik változatossá az utat. A vadvilág is elképesztő: wallaby (kistermetű sötétbarna kenguru), hangyászsün, koala, kígyók, pókok, kakaduk és más papagájfélék nagyon gyakran láthatók erre (kígyón kívül mindent láttunk).
A Great Otway világítótorony Ausztrália második legrégebbi világítótornya. Utána következnek az út fő látványosságai, a tizenkét apostol. A kontinensről az erózió miatt levált sziklatömbök ezek, amik idővel majd szépen eltűnnek a tengerben. Az egyik hasonló szikla, a London Arch (korábban London bridge) 1990-ben szakadt be, így az újonnan kialakult szigeten rekedt két turista, akiket helikopterrel hoztak le. Az apostolok előtt a Gibson’s steps, utána a Loch Ard Gorge, az Arch és a London bridge, végül a Grotto következik. Mindegyik másképp szép. Óriási a turistaforgalom, különösen az apostolok kiépített kilátópontjai voltak nagyon zsúfoltak, ahogy távolodtunk tőle, egyre elviselhetőbb lett.
Bár a Great Ocean Road innen még vagy 100 km-ig tart (további látnivalókkal), a legtöbb turista visszafordul a Grotto után Melbourne felé. Mi lejöttünk egészen Port Fairy-ig, ma itt töltjük az éjszakát és holnap megyünk vissza Melbourne-be, ahonnan aztán péntek délben hazafelé indulunk.
A Great Ocean Road fantasztikus befejezése az utunknak, azt hiszem sikerült nagyon jól eltalálnunk a sorrendet a tervezéskor, szuper elégedettek vagyunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
