Ma két órát utaztunk, hogy a Sydney-től nyugatra lévő Kék-hegységet, és nevezetességeit lássuk. A Kék-hegység valójában nem hegy, és nem is kék. Egy fennsík amely az idők során erodálódott. A környék erdőiben lévő eukaliptuszfák olajos kipárolgásai adják a kékes színét, amit alkalmanként messziről lehet látni.
A Sydney központi pályaudvarról Katoomba állomásig vonatozunk, ahol előbb a turistainformációs irodában próbáltunk tájékozódni, majd beültünk egy kávézóba, ahol rápihentünk a következő sétára. Katoomba egy kisváros, melynek főutcája a Kék-hegység főbb nevezetességei felé vezet. Nagyjából félóra séta után érkeztünk meg a látogatóközponthoz, de választhattunk volna buszos transzfert is, ami a vasútállomásról szállítja ide a turistákat.
A legnépszerűbb látnivaló a Kék-hegységben a Három nővér nevű sziklaformáció, amihez egy aboriginál legenda köthető. A varázsló átmenetileg kővé változtatta a három gyönyörű nővért, hogy a szomszédos törzs szerelmes férfiúi elől elrejtse őket, de sajnos a harcok során meghalt, így a lányok megmaradtak sziklaként az idők végezetéig. Ezzel emlékeztetnek a hajdani csatára, amit értük vívtak.
A kilátópont legjobb helyeiért közelharcot vívtak egymással a tömött buszokkal érkező, rokonszenves kínai turisták. Egy alkalommal engem is gond nélkül fellöktek, mert útban voltam nekik. Legközelebb majd jobban vigyázok.
A környék eredetileg az őslakosok területe volt, majd az európai telepesek a 19. század végén szenet kezdtek bányászni a környéken. A bányászathoz tartozott egy nagyon meredeken haladó iparvasút, ami ma a világ legmeredekebb személyszállító vasútjaként van számon tartva, és már csak a turisták szórakoztatására üzemel. Ezen kívül több kötélpályán haladó felvonó is szállítja az utasokat a környék legszebb látnivalói között.
Kellemes kiránduló utakon lehet felfedezni az eukaliptusz erdőket és egy bányászati múzeum is látható a közelben. Kipróbáltuk az összes közlekedési eszközt a környéken (felvonók, vasutak) és egy rövidebb sétaút is belefért még az időnkbe. Láttuk a Katoomba vízesést is, ami az évszaknak megfelelően most elég gyér vízhozamú volt.
A vasútállomásra visszafelé helyi busszal mentünk Katoomba állomásig. Ausztráliában az a szokás, hogy inteni kell a megállóban a vezetőnek, ha fel akarsz szállni a járműre, különben a busz nem áll meg. A vezető látta, hogy hezitálunk, ezért megállt, de felszálláskor azért jól megdorgált, hogy legközelebb intsünk, ha fel akarunk szállni.
Este visszatértünk Sydney-be, holnap pedig továbbállunk az ország második legnagyobb városa, Melbourne felé.
A kínai turisták egyszerűen verhetetlenek a szelfizésben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
