Átlagos utazás, egy átlagos légitársasággal (igaz a járgány egy vadiúj A321neo), a végén kicsit izgalmas landolás a turbulencia miatt. Barcelona - El Prat, kettes terminál, innen pár lépés csak a buszmegálló, ahova néhány percen belül megérkezik a 46-os járat. Jegyet a sofőrtől lehet venni, csak készpénz játszik, kártyát nem fogad el. Nagyjából húsz perc kapaszkodás az életünkért, a busz csak kicsit megy lassabban mint a repülő amivel jöttünk. A pasas úgy teszi be a kanyarokba az óriás csuklósbuszt, hogy két kézzel kell fogódzkodni, ha nem akarunk elesni. Végül megérkezünk a végállomásra, a Plaza Espanya-ra. A gyönyörű, tágas tér fölé magasodik a két Velencei torony. Ez az egyik legnagyobb tere a városnak.
Gyorsan lerongyolunk a metróba, mert már 11 óra elmúlt, nem tudjuk meddig járnak este a járatok. Modern, elektronikus jegyrendszer üzemel (2.20 euro egy vonaljegy), dicséretes, de ami az akadálymentesítést illeti, van még hová fejlődni itt is. Nem számoltam hány lépcsősort másztunk meg, de durva volt.
Az L3-as vonalon megyünk Liceu állomásig. Szállásunk a La Rambla-ról nyíló Carrer de la Boqueran van, Hotel Inglés a neve. Láttunk már jobb és rosszabb szállást is, inkább a szűk sikátorra nyíló ablak és az onnan felszűrődő dajdajozás aggaszt kicsit. Hoztam füldugót a biztonság kedvéért. Holnap nyakunkba vesszük a várost!
A tavalyi sikeren felbuzdulva megismételtem a hatékony pakolást bemutató oktatófilmemet! A kulcs a belső rendszerezők használata!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
