Bármerre járunk

A mai nap a Grand Canyonról szólt. Az Egyesült Államok és az egész világ egyik legnagyobb és legszebb természeti csodája. A szállásunktól nagyjából két óra autózásra volt a főbejárat, ahova fáradtan, álmosan érkeztünk meg kora délelőtt. A látogatóközpont mögé érve aztán elakadt a szavunk a döbbenettől. A kanyon felfoghatatlanul hatalmas, a Colorado folyó valahol a távolban, az évmilliók alatt kivájt mélyedés alján, mint egy kis patak kanyargott. És mindehhez síri csend társult, az emberek halk beszélgetésén kívül semmilyen zajt nem lehetett hallani. Néha az volt az érzésem, mintha egy óriási festményt nézegetnék egy múzeumban.

A South Rim útvonalat jártuk be, a látogatóközponttól balra a Grand Canyon Village-et kerestük fel, aztán elsétáltunk a Grand View Point-ig, majd a Lipan Point és a Desert View kilátótorony következett. Az északi útvonal nagyon távol esik innen és jóval rövidebb mint a déli, a turisták általában ezt látogatják. Sok helyen figyelmeztető táblák szegélyezik az utat, mégis sok turista kimerészkedik a szikla szélére. Nem ritkák sajnos a figyelmetlenségből eredő halálesetek. A parkőrök gyakran rászólnak a bátrabb látogatókra ha tilosban járnak. A peremhez közel lévő sűrű bozótosban sokszor láttunk heverésző jávorszarvast és nem ritkák errefelé a kondorkeselyűk sem, bár most nem volt szerencsénk látni őket.

A kanyon átlagosan 16 km széles, 1,6 km mély, 440 km hosszú. 17 millió év alatt alakította ki a Colorado folyó. A nap elején hűvös volt, kellett a pulcsi, 2200 méter magasan van a nemzeti park. A kilátópontok között buszok viszik a látogatókat, nagyjából 60 km a bejárható útvonalak hossza.

Késő délután indultunk vissza Flagstaff-be, az úton elkapott egy vihar ami elég ijesztő volt, de végül gond nélkül megérkeztünk a szállodába. Egy indián kaszinóban (ami egyben szálloda is) foglaltunk szobát, a neve Twin Arrows. Hasonló a Las Vegasi szállodákhoz. Fantasztikus nap volt, a Grand Canyon látványa minden képzeletet felülmúlt.