Korán reggel érkeztünk San Franciscoba. A reptéri vonat csak egy darabig transzferált minket a város felé, mivel részben felújítás alatt áll. Ezért kis sétával átszálltunk az egyik városi villamosvonalra, ami érdekes útvonalon vitt minket, előbb a dombok közötti viktoriánus városrészen, majd lement a föld alá, ahol metróként folytatta az útját. A Market street-en szálltunk le a metróról és jöttünk a felszínre. Itt éppen egy letartóztatásnak voltunk szemtanúi, ami elég rendhagyó körülmények között zajlott. A hangosan ordítozó gyanúsított fejére egy hálót raktak (olyasfélét amit a méhészek hordanak), ami szerintem a harapást próbálta megakadályozni. A környéken aztán elég furcsa dolgokat láttunk, de erről majd később.
A szállásunkat végül fél órán belül elértük, a Market street-ről a hegyoldalba felkapaszkodó trolival kellett utaznunk. A Divisadero street és a Oak street sarkán lévő Metro Hotelben foglaltunk szállást. Lapakoltunk és elindultunk felfedezni a várost. Visszamentünk a Marketre, kimentünk a kikötőbe ahol megcsodáltuk az Oakland Bay Bridge monumentális acélszerkezetét, kicsit lődörögtünk a piacon és sétáltunk a mólók között.
Az Oakland Bay Bridge, ami a harmincas években készült és sokkal nagyobb a Golden Gate hídnál (de azért nem olyan szép). Olyan magas, hogy a legnagyobb óceánjárók is átférnek alatta. Lent az Alcatraz sziget látható (ahova több nappal előre kell jegyet foglalni).
A hegy tetején áll a Coit Tower, amit a harmincas években építettek, azzal a céllal, hogy onnan figyeljék a tűz terjedését egy tűzvész esetén. Ma már leginkább kilátónak használják, csodás panoráma nyílik a városra és az öbölre a tetejéről. A piszkos Harry sorozat egyik jelenetét is itt vették fel. 1906-ban hatalmas földrengés volt San Francisco-ban amit tűzvész követett, a város háromnegyede megsemmisült.
A Powell streetről indul a Cable Car. Oldalain maximum hat ember utazhat lógva. A végállomásokon speciális sínpáron fordítják meg a szerelvényt. A kínai negyed nagyon érdekes. Úgy látszik ez nem csak turisták számára kitalált szuvenír üzletekről szól, a kínai közösség tényleg itt éli a mindennapjait. Egy részük biztosan nem beszél angolul (az öregek legalábbis), a szokásaikat is láthatóan nagyon tartják. Jártunk egy parkban, ahol kis csoportokban gyülekeztek és vagy beszélgettek, vagy valamilyen társasjátékot játszottak, zenéltek, tai-chiztak.
A Telegraph Hill és a Washington Square művésztelepe.
A híres 39-es móló, ami igazi turista látványosság, itt éjjel-nappal hatalmas a nyüzsgés. Ide járnak pihenni a kaliforniai oroszlánfókák. Van itt még barna pelikán is, ők alakzatban repülnek a Golden Gate híd és a móló között. Rengeteg étterem, kocsma, szórakozóhely és mutatványosok mindenfelé.
San Franciscoban nem csak Cable Car, de normál villamosvonalak is vannak. A belvárosi vonalakon kizárólag nagyon régi típusok, 40-es, 50-es években készült szerelvények járnak. Bizonyos típusokat az USA-ban gyártottak, más villamosokat importáltak, például Olaszországból.
A Golden Gate híd fantasztikus! 227 méter magas, 1280 méter a távolság a két pillér között, az úttestet tartó főkábel több mint huszonötezer acélhuzalból van összefogva. Az útpályától a pillérek tetejéig 152 méter a távolság.
A Golden Gate park botanikus kertjében is jartunk.
Improvizáltunk a kikötőben és gyorsan felslisszoltunk egy Oakland felé tartó menetrendszerinti kompra. Éppen jó időben, kezdett esteledni, nagyon szép volt az öböl. Oda vissza egy óra alatt megtettük az utat. Fantasztikus napokat töltöttünk San Franciscoban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
