Ma délelőtt elmentem megnézni a Te Anau tó híres Aurora barlangját, ahol a világító parázsférgek tanyáznak. Csodás délelőtt volt, végre kisütött a nap, és láthatóvá váltak a várost körbe vevő hegyek.
A Te Anau tó fantasztikus. Vízfelszíne alapján Új-Zéland második legnagyobb tava (a Taupo után), de mélysége néhol a négyszáz métert is meghaladja, ezért vízmennyiségét tekintve egész ausztrál-ázsia legnagyobb tava. A parázsférgek barlangja nagyjából fél órányi hajóútra van Te Anau városától.
A barlang elég szűkös, sok helyen csak guggolva lehet haladni, tele van föld alatti vizeséssel, amik iszonyú hangosak. Nagyjából kétszázötven méter gyaloglás után érkezünk meg egy patakhoz, amelyen egy csónak vár. A parázsférgek tulajdonképpen egy őshonos szúnyogfaj lárvái, amelyek a barlang mennyezetére tapadva halvány zöld színnel világítanak. Minél éhesebbek, annál erősebb a fényük.
Tilos fotózni és beszélni bent, a lárvák ugyanis elhalványulnak, ha mozgást érzékelnek maguk körül. Mikor a csónak elindul a föld alatti folyón, már teljes a sötétség. Ahogy lassan elhalkul mögöttünk a vízesések zaja, a barlang mennyezetén megjelennek a világító parázsférgek. Olyan mintha a csillagfényes éjszakai eget látná az ember. Nagyjából 10-15 percet megyünk a vaksötetben (nem tudom hogyan navigálják a csónakot) aztán visszafordulunk. Egy pasas köhögött egy nagyot, mire a közelében lévő lárvák elhalványultak. Csak itt es Ausztráliában élnek efféle rovarok, de ez a faj konkrétan csak itt található meg egyedül a világon. Nagyon szép látvány, csodás kirándulás volt.
Délután érkeztem vissza Queenstownba, útközkben ismét beborult és szemerkélt kicsi az eső. Egy magánszálláson foglaltam szobát, a városközponttól kicsit távolabb. A házigazda nagyon kedves volt, körbe vezetett, megkérdezte honnan jöttem. Mikor elmondtam honnan, felderült az arca és közölte, hogy akkor itt fogok ismerőssel találkozni, pont most érkezett szintén erről a "környékről" egy fiatal lány. Mikor tisztázódott a lány állampolgársága, közöltem, hogy Portugália kicsit messzebb van mint ahonnan én jöttem, és különben sem ismer mindenki mindenkit Európában. Vicces nép az új-zélandi.
Az estém egyébként ragyogó volt, ugyanis találkoztam Csillával, akivel még három hete beszéltük meg, hogy Queenstownban összefutunk, miután kiderült, hogy majdnem egyszerre érkezünk az országba. Beültünk egy sörözőbe, és elmeséltük egymásnak kivel mi történt az elmúlt hetekben. Nagyon jó érzés volt beszélgetni vele, mivel egy-két telefonhívást leszámítva több, mint három hete nem beszéltem igazán senkivel.
Holnap még lesz egy kis időm csavarogni a környéken, aztán másnap indulás a reptérre és visszarepülök az Északi-szigetre, Aucklandbe, ahonnan a nemzetközi járatom indul majd.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
