A Fjordvidék és egész Új-Zéland legismertebb látnivalója a Milford Sound. Egy korábbi felmérés szerint a világ legnépszerűbb turistacélpontja, sőt a világ nyolcadik csodájaként is említik. A Milford Sound a világörökség része. Gyönyörű és kalandos útvonalon lehet elérni, egy hágón keresztül, a Homer-alagúton kell átkelni ahhoz, hogy a fjordhoz eljussunk. Ez az útvonal az ötvenes évek óta nyújt közúti összeköttetést a Milford Sound-dal, korábban csak hajóval lehetett megközelíteni.
A magas, hófödte hegyek között még nyáron gyakran hóesés fogad, de esővel szinte minden nap számolni kell. Mindkettőben volt részem. A fjord tizenöt kilométerre nyúlik be a Tasmán-tengerből a szárazföld belsejébe. A legbelső részén található a látogatóközpont, ahonnan a turistákat szállító hajók indulnak.
A hajózás nagyjából másfél óra, saccra, talán négy-öt kilométerre távolodtunk a kikötőtől. A hegyekről százával zúgnak le a vízesések a fjordba, mindent beborít a vízpára. A fjord víze különleges. Nagyon kevés fényt ereszt át, ezért már viszonylag kis mélységben élnek olyan állatok, amelyek egyébként csak a fénytől teljesen elzárt mélytengerekben találhatók meg. A legnagyobb mélysége néhol eléri a négyszáz métert. A vízparti sziklákon medvefókák pihennek. A kikötőből is látható Mitre Peak hegycsúcs a víz szintjétől több mint 1600 méterre magasodik. Lenyűgőző látvány, fantasztikus élmény itt lenni, még az eső ellenére is.
Visszafelé, a megállások során találkoztam pár Kea-val, ami egy alpesi papagájféle, egyedül itt él, sehol máshol nem található meg a világon. Nagytestű madár, és nem különösebben fél az embertől. Gyakran az autók tetején üldögél, és a gumitömítéseket csípkedi. Szórakokztató nézegetni őket, bájos jószágok.
Estére aztán visszatértem Te Anau-ba, ugyanarra a szállásra, ahol előző este is voltam. Este volt egy kis konfliktus a kemping közös főzőhelységében, ugyanis egy idősebb turistákból álló csapat valamiért azt hitte, hogy szállodai ellátást kapnak és a konyhai eszközöket mosatlanul hagyták maguk után. Ekkora eretnekséget még nem láttam hostelban, nagyon csúnyán nézett utánuk mindenki. A magam részéről már mindenen csak mosolygok, mivel közeledik az út vége, ezért minden napból próbálom kihozni a maximumot és rendkívül pozitív vagyok.
Holnap visszamegyek Queenstownba, ahol eltöltök még egy teljes napot, aztán Aucklandbe repülök, majd hazafelé veszem az irányt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
