A kissé nyomasztó Christchurch után ismét úton vagyok, Timaru, majd a 8-as főútra fordulva a Tekapo-tó irányába. Még az Aucklandi hostelban javasolta egy srác, hogy Queenstown felé álljak meg egy éjszakára a Tekapo-tónál ha tehetem. A tó lenyűgöző türkíz színe, a körülötte lévő hegyek es a kiránduló utak fantasztikusak. Itt a legkisebb a fényszennyezettség egész Új-Zélandon, az éjszakák fantasztikusak, tisztán látni az eget, a hold nagyon fényesen világít.
Szállásom a Lakefront Lodge Backpackers nevű hostel. Elég nagy létesítmény, sok szobával, közös helységgel, és rengeteg fiatallal. Befutott este egy iskolai busz, így végül teltház lett. Van egy hatalmas társalgó, ahol közös filmnézés volt este, a "Rettenthetetlen" című filmet nézte egyszerre negyven ember. A hegyvidéki klíma miatt kicsit hűvösek az éjszakák errefelé, azért próbáltam kicsit az udvaron szocializálódni, egy német, egy spanyol és egy amerikai lány beszélgetésébe csatlakoztam be. Meglepő számomra, hogy mennyire bátran utaznak lányok egyedül ebben az országban. Nem minthat bármi veszélyeset láttam volna eddig, de hogy valaki stoppolással utazza végig az országot nő létére, mindenféle tervezés nélkül, az nagyon furcsa.
Másnap reggel elindultam körülnézni, egy rövidebb útvonalat választottam a tó körül. Az egész tavat persze nem volt időm megkerülni, de így is fantasztikus élményben volt részem. Az elmúlt napok esős időjárása után ma gyönyörűen sütött a nap, a Tekapo-tó csodás türkízzöld színben pompázott, a levegő friss és üde volt.
A kirándulás után újra autóba ültem és elindultam Queenstown felé a 8-as számú főúton. Új-Zéland híres fantasztikus tájairól, de a Déli-sziget minden korábbi látványt felülmúlt. Rövidesen elértem a környék másik nagy tavát, a Pukaki tavat, ami ha lehet még szebb mint a Tekapo. A drámai hatást a tó hátteréül szolgáló Aoraki/Mt Cook hegycsúcs adja, ami Új-Zéland legmagasabb pontja. Igaz, néhány éve egy földrengés következtében beszakadt a csúcs, de még így is 3754 méter. Hatalmas mázlim volt, mert legtöbbször felhők takarják, most szépen engedte magát fotózni.
Innen folytattam az utat Queenstown felé az egyre szebb látványt nyújtó 8-as úton. A Lindis Pass kilátópontnál megálltam gyönyörködni a Déli-szigetre jellemző füves hegyoldalakban, amit Tussock-pusztáknak hívnak. Körülbelül 3500 kilométert vezettem eddig itt, és kész csoda, hogy nem mentem neki semminek, annyit bámulok jobbra-balra vezetés közben.
Kicsit délebbre az út mentén a Goldfields Mining Centre található, ami a tizenkilencedik századi aranyláz időszakát mutatja be. Kis kunyhók a hegyoldalban, ahol az aranyat bányászó szerencsevadászok laktak. Végül szerencsésen megérkeztem a nagyon izgalmasnak ígérkező Queenstownba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
