Az elmúlt napok természetközeli élményeit most a Déli-sziget legnagyobb városnának megtekintése követte. Az országot átszelő 1-es főúton haladtam tovább dél felé (mindig dél felé), viszonylag hamar meg is érkeztem a külvárosi részekbe. Christchurch Új-Zéland második legnagyobb városa, és az első hivatalosan létrejött város is.
Tudtam, hogy pár éve durva földrengés rázta meg a környéket, de mégis nagyon meglepődtem mikor a belvárosba értem. Korábban, az épületeivel a viktoriánus angliát idéző Christchurch-i belváros teljesen néptelen volt, minden második telek foghíjas, lezárt területek, romos házak és síri csend az egész városban. Olyan, mintha háború lett volna itt nemrég. Nagyon rossz hangulatú hely, szörnyű látni milyen pusztítást végzett itt a természet. A Chatedral téren, ami Christchurch tulajdonképpeni főtere, láthatóak előtte-utána fotók. 2011 előtt hatalmas irodaházak, üzletek, bankok álltak a katedrális körül, most szinte semmi. Sok épület egyszerűen eltűnt, a katedrális is félig romokban van. Láttam pár éve egy filmet arról, hogy mekkora lehetőségként tekintenek a helyiek arra, hogy beleszóljanak az új városkép kialakulásába, mennyire lelkes mindenki és támogatja az újjáépítést, de láthatóan valami hátráltatja a dolgokat, mert már négy év eltelt a földrengés óta és a város még mindig - kis túlzással - romokban van.
A földrengés során több mint kétszázan meghaltak, a város rendezésére fordított összegeket pedig sokan arra használták, hogy elköltözzenek innen. Nem hibáztatom őket, valóban rossz lehet egy ilyen tragédia után helyben maradni. A földrengés ellenére ma is több viktoriánus korabeli neogótikus épület áll, látható, hogy ez egy csodás város volt korábban.
Azért vannak érdekes dolgok. Fiatal dizájnerek tervei alapján létrehoztak a belvárosban egy "Re:Start Mall" nevű helyet, ami tulajdonképpen egy bevásárloközpont, konténerekből felépitve. Van itt minden: bankok, ruházati üzletek, postahivatal, kávézók és éttermek. Mind egy-egy konténerben. Ötletes.
A romos város miatt Christchurch egyik fő látványossága manapság a Hagley park és a botanikus kert. A helyiek is nagyon szerethetik, ugyanis a park a belvároshoz képest zsúfolt volt. Csodás növények és kertek láthatók itt, valamint itt van a Canterbury múzeum is, Új-Zéland történetét bemutató tárlataval. Nem annyira látványos mint a wellingtoni Te Papa múzeum, de érdemes megnézni.
Mivel sok esélyem nem volt vadon élő kivit látni, ezért elmentem a Willowbank vadasparkba, ami Christchurch-től kb tíz kilométerre van. Sok egyéb őshonos és nem őshonos állat mellett végre láthattam Új-Zéland egyik nemzeti jelképét. Sokkal nagyobb mint képzeltem. Akkora mint egy tyúk, hosszú vékony csőre van. Sajnos fotózni nem lehetett, éjszakai állat, ráadásul nagyon félénk, ezért síri csendben kell végig menni a természetes fénytől elzárt, gyengén megvilágított csarnokon, ahol berendezték mesterséges lakóhelyét. Hosszas várakozás után felbukkant egy, aztán még egy, és éles, rikácsoló hangot hallattak. Nagyon mozgékonyak. Sajnos a betelepített ragadozók miatt mára a veszélyeztetett állatok közé került. Hatalmas a tojása, testtömegének 25%-át nyomja.
A következő napokban a hegyvidéki tájjal ismerkedem, a Tekapo tó vidékére autózom, majd onnan a Wakatipu tó partján fekvő Queenstown-t keresem fel..
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
