Bármerre járunk

Az új-zélandi emberek nagyon kedvesek. Nem csak a vendéglátóhelyeken, úgy általában is barátságosak. A világ egyik legszebb országában élnek, a gazdasági körülmények elég jók. Aucklandi szobatársam szerint könnyen meg lehet élni, akár munka nélkül is. A szociális háló erős, ha nincs munkád, a kormány segít, támogat. Akkor is, ha bevándorló vagy, igaz ehhez megfelelő jogcímen kell az orszagban tartózkodni. Hajléktalanokat, kéregetőket csak Aucklandben láttam eddig, de állítólag náluk valami komolyabb zűr van, drog vagy iyesmi. A nagy arányú munkanélküliség miatt mégis sokan vandorolnak ki, rendszerint a térség gazdaságilag legerősebb országába, Ausztráliába.

Az új-zélandi kormány fizet az ausztrálnak, hogy az ne korlátozza a kivik bevándorlását. Mivel ők munkát nem tudnak itthon adni nekik, megéri a dolog, nem kell annyi támogatást adni itthon. Nagyon drága minden, különösen az élelmiszer. Az üzletekben nagyrészt rossz minőségű, feldolgozott élelmiszert lehet kapni. A vidék meglepően gyéren ellátott üzletekkel, nincs olyan erős fogyasztásra ösztönző nyomás mint az EU-ban. Hirdetések, közterületi plakátok csak a nagyvárosokban vannak. Nem láttam konditermeket, bio boltokat, közterületi sportpályákat eddig. A nagyobb városban is legfeljebb egy-két szupermarket van, illetve kisebb kínai, indiai üzletek. Majdnem mindenhol csak "junk food" van, normális éttermet alig láttam. Ha van, az nagyon drága. McDonalds, KFC, Burger King viszont a kisebb városokban is van. Nagyon sok elhízott fiatalt látok. Pedig lehetne normális kajákat venni, a lazacot peldául olcsóbban vettem, mint a ki tudja mi van benne felvágottat.
Ausztrál és angol útitársaim eddig mind azt mondták, csodalatos ez az ország, de nem költöznének ide, ahhoz túl unalmasnak tartják. Nekem eddig nagyon tetszik!