Reggeli után (ami ingyenesen jár a szobához) egyenesen a tengerpart felé indultam, egyelőre határozott terv nélkül. A városközpontba tartó Queen street-en jutottam el a Britomart-ig (a helyi vasútállomás), majd a kikötőbe, ahol felszálltam egy kompra és áthajóztam az öböl túlpartján lévő Devonportba. Nagyjából negyedóra hajózás, közben csodás kilátás nyílik a távolódó Aucklandi városközpontra, a hatalmas felhőkarcolókkal.
A túlparton Devonport nevű kisváros található, amely fölé a Victoria-hegy magasodik. Amolyan agglomeráció féle ez, a nagy Auckland egyik külső kerülete. A hegy tetején korábban katonai erődítmény állt, ahonnan az eget és a tengert kémlelték a támadástól tartó Új-Zélandiak a nagy háborúkban.
Az Aucklandi városképet a hegytetőről is a Sky Tower uralja.
A hegy másik oldaláról egy kis szigeten a Rangitoto-hegy látszik, ami egy szunnyadó vulkán, utolsó ismert kitörését több mint hatszáz éve jegyezték fel.
Auckland számomra nagyon érdekes. Rengeteg a különféle kultúrához tartozó ember, nagyrészt úgy látom ázsiából érkeznek rengetegen, illetve a különféle polinéz szigetországok is képviseltetik magukat. A CBD hatalmas irodaházai mellett vannak régebbi épületek is, a hegyekről lefutó utak, a tengeröböl látványa és a ragyogó időjárás egészen lenyügöző élményt nyújt.
Másnap délelőtt elkocogtam megnézni a Mount Eden-t, a környék számtalan vulkanikus hegyei közül az egyik. A kráterig fel lehet mászni, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra, a távolban még az Auckland Bay Bridge is látszik. A kráterbe tilos bebiciklizni egy tábla szerint, különös jelzés, kicsit a mikrohullámú sütő és a macska szárítás esete jut eszembe róla.
Az Albert park a városközpont közelében van, szomszédságában az Auckland Egyetem komplett kisvárosa található. Hegyes-völgyes, dimbes-dombos az egész város, vannak utcák, ahol kihívás végigsétálni, mindegy, hogy fel, vagy lefelé igyekszik az ember. Auckland nagyon barátságos hely, sok szép látnivalóval, rendezett parkokkal, kertvárosi negyedekkel. Tömegközlekedési eszözöket kevésbé vettem igénybe, helyette inkább lejártam a lábam, de ezt igazán örömmel tettem, mert Auckland szuper város.
Sétálgattam este is a mérsékelten zsúfolt utcákon, betértem egy-egy helyre enni, vagy inni valamit. Nyugodt, kellemes hely, nehéz elhinni, hogy ez az ország legnagyobb városa, nem kelt metropolisz benyomást az emberben.
Az aucklandi két és fél nap után holnap észak felé veszem az irányt, a Northland nevű keskeny, elnyúló földsáv nevezetességeit fogom végignézni a következő pár napban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
