Reggeli után nyakunkba vettük a várost, mostantól szisztematikusan haladunk a látnivalókkal. Manhattan legdélebbi csücskétől megyünk észak felé, így a Staten Island hajóállomás lett a mai kiinduló pontunk.
Staten Island New York egyik kerülete, komppal lehet megközelíteni, illetve 1964 óta a Verazzano-hídon átkelve is. Utóbbi Brooklyn felől jelent átjárást, Manhattan irányából marad a komp. A járat ingyenes, és mivel a szabadság-szobor mellett halad el, ezért rendkívül népszerű. A szabadság-szobrot már láttuk közelről három éve, nem akartunk megint egy fél napot ezzel eltölteni. A Staten Island kompról egyébként remek kilátás nyílik a Manhattan-i felhőkarcolókra is, ezért sem szabad kihagyni.
Mentünk egy kört a hajóval (Staten Island-ig, majd vissza), és megnéztük az állomástól egy sarokra lévő régi vámház épületet, ahol ma az Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeuma található. Ingyenes a belépés, nagyjából húsz perc alatt letudható a tárlat (őszintén szólva nem annyira nagy szám), viszont az épület miatt mindenképpen érdemes bemenni, mert csodálatos kívül-belül.
Kicsit arrébb, a támadó bika szobron túl (ami a tér másik oldalán van) megnéztünk pár nevezetes épületet (Delmonico’s étterem) és utcát (Stone Street). A környék egészen különleges hangulatú. A hatalmas, modern toronyházak tövében, tizenkilencedik századi épületek vannak, amiket keskeny sikátorok választanak el egymástól. Sok régimódi kocsma van a környéken, többen még ma is Szent Patrik napoztak, szóval remek hangulat volt mindenhol.
A Wall Street látnivalói után a Szentháromság templom temető kertjét néztük meg, több sírhely is a tizennyolcadik századból való, ez a környék őrzi a város legrégebbi emlékeit.
A World Trade Center környékén keresgéltük az építőmunkások emlékművét (pár pasas ücsörög és beszélget egy felhőkarcoló félig kész szerkezetén a magasban) de sajnos nem lett meg, senki nem tudta merre van pontosan, egyáltalán létezik-e még (az egyik útikönyv szerint igen). Múltkor nem mentünk le, most viszont megnéztük a Ground Zero alatt lévő “bevásárló központot” (The Oculus), ami metróállomáshoz is kapcsolódik a felszín alatt. A Grund Zero egyébként a két megsemmisült felhőkarcoló helyén épült süllyesztett vízesés, ami a támadás áldozatainak emlékműve. 541 méteres magasságával a One World Trade Center az Egyesült Államok legmagasabb épülete.
A Woolworth Building aulája, a City Hall Parkban.
Utána lementünk a metróba, ugyanis a tér alatt fordul meg a hatos metró (ez a végállomása), és a fordulás közben látható a több évtizede használaton kívüli Old City Hall állomás. Különleges építészete miatt népszerű hely, a közlekedési múzeum szervezésében vannak itt vezetett túrák is, sajnos júniusig nem volt szabad időpont. Így aztán körbe mentünk a metróval, de mivel a tárlatvezetésen kívül nagyon nincs kivilágítva az állomás, ezért nem sokat láttunk belőle.
A nap utolsó attrakciója a Brooklyn hídon való átkelés volt, óriási embertömegen verekedtük át magunkat, természetesen megérte, hiszen ez New York első grandiózus építménye. Az építése során számtalan tragédiát okozó híd ma a város legfőbb szimbóluma.
Végül a szállásunk közelében lévő Massa’s pizzériában vacsoráztunk. Remek volt ez is!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
