Az első pár napot Manhattan déli, középső és a Central Park bizonyos részeinek megnézésével terveztünk tölteni. Ma Roosevelt Island-en kezdtünk, ahová rövid séta után metróval jutottunk el. A szigeten megnéztük az egykori himlő kórház romjait, a Roosevelt tiszteletére létesített parkot, majd a metró időszak előtt készült, a sziget tömegközeledését megkönnyítő Roosevelt Island felvonót. Ez marha izgalmas volt. A felvonó a Roosevelt island és Manhattan között közelekedik, ma már inkább turista látványosság, hisz a metróval jóval egyszerűbb a közlekedés. A drótkötélpályán haladó kocsik a Queensboro híd pilonjainak legmagasabb pontjaival egy szinten haladnak, alattunk a százméteres mélység. Nagyjából három perc a teljes út, 2.75 a jegyár, és a metrókártyát is elfogadják. A tramway ma már inkább csak látványosság, a metró kiváltotta a jármű eredeti funkcióját.
Ma van Szent Patrik napja (az írek védőszentje), ezért a város ír gyökerekkel rendelkező lakossága és más szimpatizánsok zöldbe öltözve meneteltek az utcákon. Hatalmas bál volt, a hatodik sugárúton délelőtt 11-től indult a karnevál, katonai felvonulással, zenekarokkal. A kocsmák is különleges akciókkal várták a vendégeket egész nap. A Central Park-ban megnéztünk pár érdekes látnivalót, a Bethesda teraszt, a Bow Bridge-et és John Lennon emlékére létrehozott Strawberry Fields-et. Benéztünk a Lincoln Center-hez is, ahol az operaház és a David Geffen koncertterem van.
A Columbus Circle-től felbuszoztunk 113. utcáig, hogy lássuk az 1928-ban felavatott Kossuth emlékművet. Itt négy órakor kezdődött a konzulátus március 15-e alkalmából rendezett koszorúzási ünnepsége. Az ünnepi beszéd felvilágosította a New York-ban élő emigráns magyar közösséget a migrációs folyamat veszélyeiről, és az EU ebben betöltött negatív szerepére is kitért. A főkonzul aztán megnyugtatta a megriadt a hallgatóságot, hogy az egyre fogyatkozó népesség és a migráció ellenére a kormány új családtámogatási rendszere biztosítani fogja a magyarság fennmaradását. Kár, hogy az 1848-as forradalomról egy szó sem esett. Egy résztvevő próbálta kifejezni nemtetszését a kormány politikájával szemben, de az erőtlen kísérletet lehurrogták, így a botrány elmaradt. Mi csendben meghúztuk magunkat, mert otthon felejtettük a kokárdánkat.
Visszafelé beültünk egy bárba a Broadway-n, majd felkerestünk egy nagyon ajánlott ázsiai éttermet Greenwich Village-ben, ahol sajna nem volt hely, így végül a Poke Bowl nevű étteremben (Canal street) ettünk ugyancsak ázsiai ételt. Ezzel zártuk a napot, az E jelű metró szépen haza hozott minket Queens-be.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
