Ma reggel korán útra keltünk, 8 óra körül (kis késéssel) indult a gépünk a Hamilton-szigetre. Egy pici Bombardier Dash 8-assal repültünk, Qantas link járat.  Ez volt a hetedik repülésünk, már nagyon rutinosak vagyunk.

Hamilton-sziget

Cairns és a tőle északra található települések mind nyaralóhely benyomást keltenek, a Hamilton-sziget viszont valóságos üdülőparadicsom. Cairns és Brisbane között, a Korall-tengeren található, a zátony utolsó harmadánál. A sziget 5 km hosszú, 3,5 km széles, és gyakorlatilag pár magán apartmant kivéve csak szállodákat találni itt. Egy magáncég tulajdona a sziget nagy része, illetve van egy saját kis reptere is(kisebb mint az Ayers Rock reptér, de még a miskolci buszpályaudvarnál is kisebb).

A korallzátony mellett a Whitsunday szigetek a másik fő attrakció, ami könnyedén elérhető az itteni sétahajókkal. A szigeten nincs autó forgalom, ingyenes shuttle buszok mennek a két főúton, illetve lehet bérelni golfkocsikat, ha valaki nem akar buszozni. Nagyon sokan élnek ezzel a lehetőséggel, szinte tele a sziget ezekkel a kis fehér elektromos autókkal. A klíma itt is szubtrópusi, szinte egész évben jó idő van, nagyon sokan járnak ide nyaralni a kontinensről. Az első hely, ahol látszólag több az ausztrál turista, mint a külföldi.

A Whitsunday apartments nevű szálláson béreltünk szobát, ez egy hatalmas, 13 emeletes apartman ház a tengerparton. A szoba óriási, teljesen felszerelt konyhával és egy tengerre néző terasszal. Nem is akartuk elhinni, hogy ilyen szuper helyen vagyunk, ráadásul egyáltalán nem horror áron. A reptérről a szálloda különbusza hozott el, nem volt nagy távolság, de azért jobb, hogy nem kellett cipelni a csomagokat. A reptér egyébként a sziget nyaraló-részének ellentétes oldalán van, így nem zavarja különösebben a pihenést.

Van néhány szabály amit be kell tartani a szálláson, például a konyhában használt edényeket el kell mosni (ami egyébként is természetes), a személyzet azokért nem felel, illetve szigorúan zárva kell tartani az erkélyajtót, mert a szigeten rengeteg a madár, főleg a sárgabóbítás kakadu, ami simán berepül a szobába ha nyitott ajtót talál. Ha ez megtörténik és a madár összerondítja a szobát, 300 dolláros büntetést kell fizetni.

Nagy-korallzátony a magasból

A sok program közül a legígéretesebbnek látszó sétarepülést választottuk a Whitsunday-szigetek és külső zátony-szakaszok körül. Egy nyolcszemélyes kis géppel repültünk a sziget egyetlen repteréről. Rajtunk kívül még négyen utaztak a gépen, nagyon izgalmas volt, ilyen kis repülővel még egyikünk sem utazott korábban. Előbb megkerültük a Hamilton-szigetet, majd a közeli Whitsunday-szigetek mellett repültünk el, aztán a nyílt tenger felé vettük az irányt. Nagyjából tíz perc után feltűnt a horizonton a Nagy-korallzátony teljes valójában. Leírhatatlan látvány, egyszerűen döbbenetes milyen hatalmas és gyönyörű. A sekély vízben különféle színekben pompáznak a korall-telepek, valahol világosabb, ahol korábban gleccser által kivájt mélyedés húzódik ott sötétebb a tenger. Elképesztő színek és formák ameddig a szem ellát. Néhány kiemelt zátonyszakasz felett is elrepültünk, így a Hardy,- és a Heart Reef-eket is láttuk a magasból, illetve pár helikopter leszállópályát, és hidroplánokat is láttunk parkolni a zátony közelében. Sok helyen nem engedélyezett a turistaforgalom, búvárkodás, sznorkeling, ezeket a szakaszokat csak a levegőből figyelhetik a látogatók. Visszafelé a Whitsunday-szigetek egyik fő látványosságát, a Whitehaven Beach-et, és annak végén lévő Hill Inlet-et csodáltuk meg a levegőből. Azt hiszem ez a repülőút, és a korallzátony volt a legszebb dolog amit valaha láttam, nem tudom elképzelni, hogy ezt bármi felülmúlhatja.

Whitehaven Beach

Másnap egy szintén érdekes kiránduláson vettünk részt, a Whitsunday-szigetek szenzációs strandját a Whitehaven Beach-et néztük meg. Félnapos kirándulás volt, a Hamilton-sziget kikötőjéből indultunk dél körül, másfél óra hajózás után értük el a Whitehaven partjait. Mivel a sziget fokozott védelem alatt áll, nincs kiépített kikötője, ezért kis csónakokkal közelítettük meg a partot, majd ahol már elég sekély volt a víz, kiszálltunk és kisétáltunk a partra. A strand valóban hófehér homokos, megint egy olyan dolog amit még nemigen láttam. Két óránk volt összesen, amit fordíthattunk kirándulásra, strandolásra, bármire. A partközelben mindössze egy wc van, semmilyen kereskedelmi létesítmény nem épülhet ide és a helyszínen tartozkodás ideje sem véletlenül limitált., igyekeznek megőrizni a sziget természetes állaptotát. A Hill Inlet jó másfél óra sétára van innen, ezért nem javasolták a túrát, biztosan nem értünk volna vissza időben, ezért nagyrészt strandoltunk és gyönyörködtünk a csodáslatos látványban.

A Hamilton-sziget az a hely, ahol több hetet is nyugodtan el lehet tölteni, egy valóságos trópusi paradicsom, ahol nem zavarnak az autók, egész nap el lehet hallgatni a hullámok hangját a tenger partján, olvasgatni a pálmafák árnyékában, szürcsölgetni a koktélokat a nyugágyban, vagy a legelésző kengurukat bámulni a hotel előtti pázsiton. Bónuszként pedig meg lehet nézni a világ legszebb természeti képződményét, a Nagy-korallzátonyt. Szerintem kihagyhatatlan látnivaló Ausztráliában.