Utunk egyik legjobban várt állomása a Nagy-korallzátony volt. Cairns és környéke két fő iparágra támaszkodik, az egyik a cukornád termesztés, a másik a turizmus. Rengeteg cég szervez túrákat a zátony különböző pontjaira, és hely akad bőven a turisták kiszolgálására, mivel a Nagy-korallzátony 2400 km hosszan húzódik Ausztrália keleti partjainál. A világ legnagyobb élő organizmusa, olyan hatalmas, hogy az űrből is lehet látni.
Lehetőség van választani fél,- és egynapos túrák közül, vannak képzett búvároknak és amatőr sznorkeles csoportoknak szervezett utak is, de ha valaki egyáltalán nem akar vizes lenni, választható üvegfenekű hajózás is. Rengeteg extra kérhető: vezetett sznorkeles túra, buvároktatás, helikopteres zátony les, snuba. Ez utóbbi a buvárkodás és a sznorkel keveréke, nincs palack, egy hosszú csövön át kapja az ember a levegőt.
A kirándulás reggel 9 körül indul, egy katamarán másfél óra alatt visz ki egy külső zátonyhoz nagyjából 100 utast (tengeribetegségre hajlamosak ne reggelizzenek). A tengeren egy pontonnál köt ki a hajó, ez lesz a bázis a nap folyamán. Itt adnak UV és medúza csípés álló ruhát, buvárszemüveget, és pipát. Aki befizet valamilyen programra azzal foglalkoznak, a többiek azt csinálnak amit akarnak.
Mi sosem sznorkeleztünk, de úgy gondoltuk, hogy megoldjuk és a kezdeti kis bizonytalanság után vidáman lebegtünk a vízben, és igyekeztünk nem szétrugdosni a zátonyt a békatalppal. A nagy várakozás mellett kicsit tartottam is ettől az úttól, ugyanis rengeteg negatív hozzászólást olvastam a szervezőcégek oldalain. Ezek többsége azt kifogásolta, hogy a célba vett zátonyszakasz élettelen volt. A klímaváltozás miatt ugyanis tömegesen fehérednek ki - vagyis pusztulnak el - a korallok, de minket szerencsére nem ilyenhez vittek, határozottan élőnek láttuk, ha nem is volt olyan színpompás mint David Attenborough filmjeiben (a gyakran felhős ég miatt kevés volt a fény), de azért nagyon is élt, és tele volt kis és nagy halakkal és egyéb vízilényekkel. Rövid ideig egy nagyobb napóleonhallal még együtt úsznunk is sikerült.
Sokan búvárkodtak, volt aki egész nap az asztalra borulva szenvedett a ringó hajótól. Délben elég tisztességes ebédet kaptunk, aztán délután még két kör sznorkel belefért, utána a jónép összeírása (senki nem veszett el, vagy a vízbe), és indulás vissza. Fél 5 körül kötött ki újra a hajó Cairns-ben. Ragyogó, élménydús nap volt!
Este bementünk egy utolsó sétára Cairns belvárosába és beültünk egy olasz étterembe vacsorázni. Érdekesnek találtam, hogy az ázsiai felszolgáló kifogástalan akcentussal beszélt olaszul, és eszembe jutott amit korábban egy magyar kutató könyvében olvastam az ausztrál multikultúrális társadalomról. Tulajdonképpen mindenki ausztrálnak számít, akinek ausztrál személyi igazolványa van. Pont. Ezen kívül senki nem firtat semmit, hisz mindenki bevándorló, vagy a felmenői voltak azok.
A következő három napot a Hamilton-szigeten töltjük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
