A Daintree a legrégebbi esőerdő a világon, kétszer öregebb, mint az Amazonas. Az itt élő növények és állatok egy része csak ezekben az erdőkben található meg az egész világon. A környékre komppal lehet átjutni, a Daintree folyón keresztül. A túlpartra átérve teljesen megváltozik a környezet, hiába számít trópusinak Queensland nagyobb része, a Daintree vidéke teljesen eltér a délebbi területektől. A fák hatalmasak, mindenhol derengő fény van, az utak mintha alagutak lennének, az állatok hangosak és nagyon különlegesek. A fákon papagájok és denevérek seregei élnek. Itt él a sisakos kazuár is, Queensland jelképe, egy röpképtelen, stucc-szerű óriás madár, ami már 60 millió éve is élt ezekben az erdőkben. Az egyik legősibb madárfaj, közvetlen leszármazottja a dinoszauruszoknak. Óvatosnak kell lenni vele, mert könnyen veszélyessé válhat ha veszélyben érzi magát, vagy a fiókáit.
A folyón túl megszűnik a civilizáció, nincsenek városok, csak az őserdő van, néha táblák figyelmeztetnek az átkelő kazuárokra. Az erdő olyan sűrű, hogy nem lehet belátni, kis ösvények vezetnek a bungalókból álló motelekhez. Mobil térerő, internet nincs.
Ebben a szuper környezetben indultunk tegnap este egy szervezett kirándulásra, aminek “Jungle Night Walks” a neve. 8-10 fős csoportokat visznek az éjszakai őserdőbe a természettel ismerkedni. Mindenki kap egy lámpást, és egy képzett túrázó vezetésével teszünk egy nagyjából másfél órás sétát az erdőben. A túra közben mesélnek a Daintree-ről, megmutatják a legérdekesebb, és legősibb növényeket, fákat, és ha mázlink van, láthatunk állatokat is. Alvó gyíkokat, madarakat, különféle rovarokat és egy kistestű erszényest volt szerencsénk látni.
A szállásunk is nagyon érdekes. Egy bungalókból álló kemping, a kis házakat erdei ösvények kötik össze. A fákon mindenütt az óriás denevérek vinnyognak, szürkületkor pedig előjönnek az óriás varangyok.
Ausztrália történetének legnagyobb ökológiai csapása az óriás varangy. Pár évtizede mikor még a cukornád jóval nagyobb üzlet volt, néhányat szabadon engedtek, hogy a cukornádat fenyegető kártevőket féken tartsák, ma már százmillió szám vannak és terjeszkednek északnyugat felé. Mérgező bőrük elpusztítja a varánuszokat, de még a krokodilokat is.
Megnéztük a Daintree Discovery Centre-t is, ami részletesen bemutatja ezt az ősi földet, az erdő talajszintjétől egészen a fák lombkorona szintjéig. Fantasztikus hely. Egyetlen problémánk, hogy kazuárt még nem láttunk, sajnos itt sem került rá sor. Kimentünk a Cape Tribulation Beach-re, ahol teljesen egyedül voltunk, ezt a partszakaszt hírdetik, "ahol az őserdő találkozik a tengerrel" szlogennel és valóban, a fák közül kilépve máris a tengerparton vagyunk, szinte egybeér a tenger az erdővel.
Kora délután elhagytuk a Daintree-t, ismét átkeltünk a komppal a folyó túlpartjára, majd elindultunk dél felé. Délután megnéztük a Mossman városánál lévő patakot és a gömbszerű sziklákat (Mossman Gorge), aztán elautóztunk Yungaburrába, ahol egy kacsacsőrű emlős leshelyet kerestünk. Sajnos nem láttuk az állatot, de helyette láttunk egy nagyon különös, óriási ötszáz éves “függöny” fát. A fa melletti parkolóban pedig majdnem lepisilt minket egy zöld posszum. Ez a kitérő Yungaburrába egyébként sokba került, a térképen 100-130 km, csak az nem látszik, hogy a Vízválasztó túloldalán van, ezért kétszer kellett végig autózni az idegtépő szerpentinen, az utóbbit ráadásul tök sötétben. Este aztán újra Cairns-be tértünk vissza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
