Elhagytuk a Kakadut, és Pine Creek felől vettük célba a Darwinhoz jóval közelebb eső Litchfield Nemzeti Parkot, ami a Kakadu után a legkedveltebb látnivaló a környéken.
Pine Creek, ahol az előző éjszakai szállásunk volt, egy alig négyszáz fős település, korábban vasércbánya üzemelt erre. Szállásunk a Railway Resort Motel, ami vasúti kocsikra emlékeztető bungalókból áll. Pine Creek nagyon kis város, egy boltja van és mellette egy étterem, kicsit odébb egy benzinkút és nagyjából ennyi. Éjjel itt is nagyon fura állat hangokra ébredtünk. Reggel aztán kiszúrtam, hogy szemben a motellal, egy magas fán fürtökben lógnak az óriás denevérek, vagy repülő rókák, valószínűleg ők zajongtak éjszaka.
Néhány óra autózással elértük a Darwinhoz közelebb fekvő és a Kakadunál jóval kisebb Litchfield Nemzeti parkot. Kedvelt úti cél, mert egy napba is belefér a végigjárása, csak másfél óra Darwintól és még a száraz évszakban sem száradnak ki a vízesések. Ezzel szemben a Kakaduban van néhány vízesés, például a Jim Jim Falls, ami a száraz évszakban teljesen ki tud száradni, ezért, illetve a borzalmas terepviszonyok miatt végül ide nem merészkedtünk el tegnap. Három óra autózás lett volna a murvás, aszfaltozatlan szavannán, és egyáltalán nem biztos, hogy nem egy kiszáradt vízesést találtunk volna a helyén.
A Litchfield egyik első nagy attrakciója a mágneses termeszvárak. Több focipálya méretű területen százával állnak a hatalmas termeszvárak, amelyek észak-dél tájolásúak, hogy megfelelő mértékben kapják a napfényt, és ne melegedjenek túl a száraz évszak kíméletlen hőségében.
Megnéztük a Buley Rockhole-t, és a két nagy vízesést, a Florance Fallst és a Wangi Fallst. Előbbiben meg is mártóztunk. Szédületes vidék, semmire sem hasonlít amit eddig láttam. Sok turista volt, de messze volt az elviselhetetlen kategóriától. Egy alkalommal találkoztunk egy magyar házaspárral is, akikkel kellemeset beszélgettünk.
A színek, a sziklák alakja, az állatok és növények mind nagyon különlegesek. A Litchfield ugyan nem helyettesítheti a Kakadu Nemzeti Parkot, de azért itt is nagyon szép látnivalók várják az embert. A Kakadu különleges atmoszférájú hely, amihez hasonló szerintem nincs a világon.
Estére visszatértünk Darwinba, mert holnap korán reggel innen indulunk tovább Alice Springs-be, ami az ország középső részének legnagyobb városa. A Tripadvisoron korábban találtam egy klassz darwini éttermet, amit ma kipróbáltunk, Magic Wok a neve. A képen a vacsorám (lent), zöldséges tészta, krokodil, teve és kenguru hússal. Két órája ettem meg, és még élek!
Búcsút veszünk az Északi Terület valóban északra eső részétől és megyünk tovább a "Vörös központba", Ausztrália szívébe!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
