Bármerre járunk

Ma folytattuk a Kakadu nemzeti park felfedezését. Délelött a Nourlangie sziklarajzait néztük meg, délben pedig a Yellow water egyik vízitúráján vettünk részt. Észbontó nap volt ez is!

Jabirutól egy óra autózás a Nourlangie nevű aboriginál szent hely, mai első állomásunk. A sétautak itt is csodás sziklarajzokat rejtenek, és vannak vezetett túrák is, ahol a parkőrök mesélnek az aboriginál hagyományokról és az összes környékbeli, növény,-és állatvilággal kapcsolatos tudnivalót is elmesélik. A sétaút vége itt is egy magaslati kilátópontban végződik, ahonnan valószerűtlenül csodás kilátás nyílik a környék zöld-sárga-fekete színekben pompázó vadonjára.

Útközben többször láttunk kengurut, az egyik éppen az út közepén ácsorgott és bámult maga elé. Meg kellett állni miatta, és megvárni míg odébb ugrabugrál. Ez valójában egy wallabi nevű alfaj, kisebb és világosabb a bundája, mint a vörös óriáskengurunak. Óvatosnak kell lenni, mert ezek az állatok nem az intelligenciájukról híresek, és előszeretettel ugranak ki a mozgó járművek elé, ami súlyos károkat okoz az autóban, számukra pedig nyilván végzetes az ilyesféle találkozás. A kölcsönzők szerződésben kötik ki, hogy minden alkonyat után történő baleset a bérlő felelőssége, a biztosítás ezekre nem terjed ki. A fénycsóva ugyanis még inkább az út és a biztos végzetük felé vonzza őket. Az utak mentén gyakran látni elgázolt példányokat.

Ma már nagyon idegesítő volt a légy-helyzet, bár tájékozódtunk előre a témáról, nem gondoltam, hogy ennyire bosszantó lesz. Egyelőre nem akarom bevetni a légyháló maszkot, de ha ennél egy fokkal rosszabb lesz, biztosan magamra aggatom.

Miután befejeztük a sétálgatást a Nourlangie környékén, tovább mentünk dél felé a Yellow water irányába. Ez a Kakadu egyik nagyon fontos látnivalója.

A Yellow water tulajdonképpen egy mocsaras folyóvidék, egy holtág, ami a száraz évszakban kisebb, a esős évszakban viszont kiterjedt területen szolgál élőhelyéül a számtalan vízimadárnak, krokodilnak, vízibivalynak és vadlovaknak. Lenyűgöző természeti csoda, az ember bármerre néz állatokat lát. A túra a víztől néhány kilométerre lévő látogatóközponttól indul, ahol egy kisbusz veszi fel a turistákat, majd a vízparton átszállunk egy sétahajóra. A hajót egy nagyon mókás pasas vezette, aki anyai ágon maga is aboriginál, nagyon sokat tud a környék élővilágáról. Az indulás után vett egy nagy levegőt és a következő másfél órában be sem állt a szája, egyfolytában beszélt, többnyire viccelődött, de sok hasznos dolgot is mondott. Többször elmondta, ha beesünk a vízbe ő maximum annyit tud tenni, hogy a kameránkkal felveszi amint felfal minket a krokodil, mást nem nagyon tehet értünk.

A kirándulás után még bedobtunk egy gyors ebédet a központban, majd tovább haladtunk dél felé, hogy elérjük mai szállásunkat Pine Creek nevű településen. Remek nap volt! Most vagyunk az autós körünk legdélebbi pontján, innen holnap észak felé tartunk majd, a Litchfield Nemzeti Park irányába.

Pizza kenguru, és krokodil hússal (lent). A krokodilnak hal íze van, a kenguru pedig a marhahúsra emlékeztet.