Ma elindultuk felfedezni a Kakadu Nemzeti Parkot, ami Darwintól keletre található. A terület a világörökség része, ahol a legősibb emberi kultúra nyomait találták meg. Láttuk az Ubirr őskori sziklarajzait, és néhány méterről vadon élő krokodilokat is volt szerencsénk látni.
A nemzeti parkig tartó út csodás volt végig, a hőség elképesztő, 38-39 fok volt. A zárt helyek klimatizáltak, de nagyon durván lehűtik mindenhol a levegőt, ami kifelé és befelé is durva élmény. Az utakon jó tempóban lehet haladni, a mellékutakon is gyakran 110 km/h a megengedett sebesség. Rengeteg a légy a környéken. Bosszantó, hogy állandóan hadakozni kell velük, berepülnek az ember fülébe, szájába. A táj lenyűgöző, vörös és zöld színek uralkodnak mindenfelé. Hamarosan beköszönt az esős évszak, az utakon táblák jelzik, hogy mely szakaszok lesznek víz alatt. A gázlóknál a táblák megmutatják a várható vízmélységet is, két hónap múlva 4x4-es autó nélkül itt sehova nem lehet menni, a víz elárasztja a síkságot. Fehértollú kakadu szinte mindenhol látható a környéken. Borzasztó rikácsoló hangot adnak ki, de nagyon szépek.
Az Ubirr sziklás útvesztőjében őskori sziklarajzokat láttunk, némelyik állítólag több tízezer éves. A közeli Arnhem föld az aboriginál kultúra bölcsője, sokak szerint az emberiség legősibb nyomai köthetők ehhez a területhez. A sziklák között kanyargó út végül a Nadab kilátópontra vezet, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a szavannás síkságra.
Láttunk vadon élő krokodilokat az East Alligator folyónál, ahol egy rövid kitérővel megálltunk nézelődni. Őslakosok pecáztak a folyó gázlójánál, mikor közel mentünk, hatalmas csobbanást hallottunk, aztán többször is feltűntek krokodilok, volt amelyik nagyon közel volt hozzánk. Egyszer rám is szólt a gázlónál áthatjó autóból egy pasas, hogy tűnjek el, mert veszélyes ott ácsorogni.
Este megérkeztünk Jabiruba, ami a Kakadu nemzeti park egyik forgalmas megállója. Az egész településen egyetlen nagy szálloda van, az éppen harminc éves évfordulóját ünneplő Krokodil Hotel (frappáns név), ami valóban krokodil formájú. A szebb napokat látott szálloda kicsit leragadt a nyolcvanas években, ami a szobákon és a vendéglátáson is érezhető, viszont nincs más szállás a környéken. Éjjel és most hajnalban is valami madár óbégat kint, nem nagyon lehet tőle aludni, ezért inkább blogot írok. Holnap újra útra kelünk, a Kakadu további csodáit felfedezni.
És végül a híres road train még tegnapról, ami a közúti szállítmányozás rémsége.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
