Hajnali kelés, taxival érkezés a reptérre, majd másfél óra várakozás után végre valóban felszáll a gép! Fel sem fogom még, hogy tényleg eljött az utazás napja, nagyon izgatott vagyok!
"The Beginning", köszi a fotót, Graham Harron!
Frankfurti terminál: fél óra séta mire megtaláltam a csatlakozást a reptér hatalmas útvesztőjében.
Frankfurtból a Narita reptérre repülök, életemben először interkontinentális járaton. Röpke tizenegy órás utazás a Lufthansa tokiói járatán. Udvarias kiszolgálás, rengeteg szabad hely a gépen. Valahogy másképp képzeltem a szélestörzsű, nagy hatótávolságú gépek turistaosztályát. Sajnos semmivel sem kényelmesebbek mint a fapados járatok. Mivel az új-zélandi gépre majdnem hét órát kell várnom, kivettem egy kis szobát a Narita reptréren lévő szállodában. Puritán hely, egy pici helységben ágy és zuhany található, de a célnak megfelel. A zónák változása miatt teljesen elveszítem az időérzékemet. Este fél hétkor indul tovább az Air New Zealand gépe Aucklandbe.
Még egyszer tizenegy óra repülés, így alig másfél nap alatt sikerült Budapestről eljutnom a bolygó másik oldalára. Kikészültem. Az új-zélandi beléptetés elég körülményes, a határőr alaposan kifaggat, a felét sem értem annak amit mond. Nem akarják, hogy sáros bakanccsal és sátorral lépjek be az országba, mert azzal mindenféle kórokozókat hozhatok magammal, ami veszélyetetheti az itteni egyedüálló élővilágot. A reptérről kikeveredve aztán vásárolok egy helyi vodás SIM-et, mert a roaming túl sokba kerülne. Kész vagyok, irány a város.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
